Bye!

Már jó pár hete úgy érzem, hogy nem tudok miről írni és nincs kedvem írni.
Nyáron is mindig halogattam a blogírást és elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e így folytatnom. Tudom, hogy sokan számítottatok rám és vártátok az új bejegyzést.
Erősen gondolkoztam, hogy megéri-e úgy csinálnom, hogy már annyira nem is élvezem az írást. Persze mindig bűntudatom volt, hogy nem írtam. Annyira elszégyelltem magam, mert tudtam, hogy vannak akik mindig olyan kedves és aranyosak voltak. Olvasták a blogom, kommenteltek, jelentkeztek a nyereményjátékomra.
Hihetetlen jól esett az, amit ti adtatok nekem, ebben a majdnem 1 évben. El sem tudom hinni, hogy van aki egy teljes éve itt van velem és támogat.
Várni akartam ezzel a bejelentéssel, halogatni még amennyire lehet, hátha kedvet kapok mégis, de aztán pár perce olvastam Timi új bejegyzését, ami teljesen ráébresztett a dolgokra. Leírta, megfogalmazta mindazt, amit én nem tudtam.

Végül magam miatt is és miattatok is, úgy döntöttem, hogy befejezem a blogírást!
Nem szeretnélek titeket tovább "megvezetni". Nem akarom, hogy hiába várjátok a bejegyzéseket, azon kívül még ha szeretném se lenne időm a bloggal foglalkozni.
Minél idősebb vagyok egyre jobban a jövőmre kell koncentrálnom és el kell döntenem, hogy mikor, hova, mit, miért...stb.
A blogot nem szüntetem meg azonnal. Várok, míg mindenki elolvassa és leülepszik neki az egész. Utána döntök a sorsáról (marad fent vs. nem).

Nem tudom, hányan voltak, akik tényleg olvastak, de ha egy ember volt is, aki megszerette a blogom, már nem volt hiába.
Köszönöm mindenkinek, aki eddig kitartott! Szeretném leszögezni, hogy a blogírással hagyok fel, nem a blogolvasással! Figyelni foglak titeket, hogy merre jártok, mit csináltok :)

Mindenkinek szeretnék utoljára puszilni, imádlak titeket!!!